bár midnenki tudná milen szörnyű kiszolgáltatottnak lenni, és milyen érzés amikor az ember tud magáról, csak épp magáért tenni nem.

elhatározta: soha többé nem iszik.

mennyire nehéz egyik napról a másikra átívelni, gondtalanul

hogy karokba bújva megpihenjenek, lecsukódhassanak, s ne lézengjenek. Éljenek.

ezek a szemek aggódnak, remegnek. talán félnek, s esengve merednek egy pontba, várnak egy hangot, éjbe-nappalba nyúlva, hogy karokba bújva..

fáradt. még fáradtabb. már csukódnának szemei, mégis éberen merednek.

közömbös lett. Már nem sír többet, elfogytak a könnyei. Péntek van, és fáradt. És ő bolond, és vár.

hogy nehéz szíve mintha kemény ökölként üögetné a mellkasát.

az álom szép és jó, ide menekül az álmodó, ki nem bírja az életet, Figyeljen,s ne legyen rest, gondoljon szépet s jót, rögvest.

egyszer majd felébred, és rendbeszedi magát, és nem él tovább étova-álomvilágában.